Éva Gerle retweeted
JK Rowling has just written a beautiful essay that I will link to below. This paragraph holds no punches:
“Large numbers of women who’ve never been poor, who’ve never worked the kind of job where they’d be vulnerable to predatory men and who’ve never needed a r*pe crisis centre have spent the last few years vilifying members of their own sex for fighting to retain their hard-won rights and single-sex spaces, in ways that have shocked and disgusted me. I freely confess that I feel an extra layer of abhorrence for any woman who claims to be a feminist while doing it.”
És úgy mutogatja, hogy neki BULLYJA van, mint mi másodikban a rágópapír-gyűjteményünket. Remeg a gyönyörűségtől, odaerőszakolja magát színházi ajánló alá, lecsap minden mondatra, amit nem róla írtam, leskelődik-turkál a neten. Ő ezt imádja! Naponta órákig gyűjti a sérelmeket.
Ez is hányszor volt: gyenge, hisztis, unatkozó ember megtámad valakit, amikor ennek következménye van (nevetségessé válik), akkor jön az áldozati műsor: őt bántják, zaklatják, bullyingolják….😂 Legyen világos: nem ismerem, nem szóltam hozzá, ő kötött belém, rögtön agresszíven.
Sok fura lúzerrel sodort össze az élet vihara, amióta — bő 14 éve — írom a blogomat, a csakazolvassa.hu-t. Következetesen voltak agresszívek. Buták. Vagy irigyek, tolakodók. De aki egyszerre nyávog, hogy ő csodaszép hősnő, akit én irigylek, s hogy pszichiáterre szorul miattam?
A nyelvi majmolás ISZONYÚ kínos. Nyelvükben bizonytalanok szokása.
A mocsokfórum istentudatú tagja, Fekete-Móró András tobzódik az irritáló neologizmusokban: derpeg, bubog, bregyog. Onnan veszi a világ legszebb nője.
Én este írtam, hogy tombol. Azonnal kell neki.
Nagyszótár:
Napom és hangulatom. De rántottam csirkemellet, sütöttem meggyes sütit is, voltunk nagybevásárolni, elvittük az üveget, olajat, mostam, teregettem, olvastam húsz oldalt, ápolgattam a blogomat és futni is megyek!
Kicsit az jut eszembe erről az őrjöngésről, ahogy a cancelelni vágyott, eltöröltnek hitt Rowling üldögél pezsgő mellett az alkonyatban és tízezer dolláros részvényeivel törölgeti a szemét. A pórok meg üvöltöznek. Mindig van egy új pór, aki naiv lelkesedéssel jön jólmegmondani.
Olyan érdekes, hogy vannak júzerek, akik agresszíven és fontoskodva okádják a konkrétnak tűnő állításokat, bedobnak egy nevet, mindig falka és csinnadratta —és ebből más, unatkozó júzerek automatikusan arra következtetnek, hogy a Névvel van valami gond!
És nem látnak át ezen.
Vajon ezekből az emberekből más körülmények kihozták volna az elégedettet, kedveset, örömtelit? Mi ez a sok fájdalom?
Egyikük, amikor meg nem volt szörny, elmondta, mire sóvárog. Hogy legyenek érvényes céljai, tehetsége, belső tüze.
De ehhez másnak kellett volna születni?
















